Hé te! Kint a hidegben, egyre magányosabban, egyre öregebben... érzel engem?
Hé te, aki a sorban áll, sajgó lábakkal, egyre hervadó mosollyal...megértesz?
Hé te! Ne segíts nekik elrejteni a fényt!
Ne hátrálj meg harc nélkül!
Hé te, ott egyedül! Meztelenül kuporogva a telefon mellett. Megérintenél?
Hé te! A falnak tapasztott füllel, várva valakire aki hívja, megérintenél?
Hé te! Segítenél cipelni a terhet?
Nyisd ki a szíved. Hazajövök.
De ez csak ábránd volt.
A fal túl magasnak bizonyult, ahogy láthatod.
Mindegy mennyire próbált, nem szabadulhatott ki.
És a kukacok berágták magukat az agyába.
Hé te! ott kint az úton, aki mindig azt teszed amit mondanak. Segítenél?
Hé te! Ott a falon kívül, aki üvegeket törsz a kocsmában, segítenél?
Hé te! Ne mondd, hogy egyáltalán nincs remény.
Együtt kitartunk, egymás nélkül elhullunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése