Hogyan gondolhatom, hogy két lábbal állok a földön
Ha még mindig érzem a levegőt a talpaim alatt?
Hogyan érezhetem a boldogságot ilyen rossznak?
Hogyan lehet a szenvedés ilyen édes?
Hogyan hagyhatod, hogy nézzem ahogyan alszol,
Ha utána összetöröd az álmaim?
Hogyan kerülhettem ilyen mélyre?
Miért szerettem beléd?
Ennél közelebb még sosem voltam az őrülethez,
22 évesnek érzem magam és 17-ként viselkedem.
Ez az őrülthöz legközelebbi dolog amiről valaha tudtam.
Amíg egyedül voltam, sosem bolondultam így meg,
És már tudom, hogy kapcsolat van a kettő között:
Közel lenni az őrülethez és közel lenni hozzád.
Hogyan hullathatsz darabokra,
Majd tehetsz egésszé szerelmes hazugságokkal?
Olyan könnyű összetörni egy szívet.
Olyan könnyű szemet hunyni efölött.
Hogyan kezelhetsz gyerekként,
Még ha gyerekként epekedem is utánad?
Hogyan érezhet valaki ilyen vadságot?
Hogyan érezhet valaki ilyen bánatot?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése