A petri csészémben ragadtam
Nem tudok lélegezni, mosolyogni
De remélem megéri.
Égj, égj, égj fényesen
Lemondani a családról, a barátokról
Így kezdődött, így ér véget.
Nem tudok megnyílni és sírni,
Mert egész életemben csendes voltam.
Az idő nagy részében érzéketlennek érzem magam
Minél lejjebb kerülök, annál magasabbra mászom vissza
És azon gondolkozom miért kell sötétbe burkolóznom a ragyogáshoz?
Az aranyló fényt keresem
Ez méltányos áldozat.
Elkomorulok, pokolian érzem magam
Szükségem van egy barátra, de nem jön ki hang a torkomon
Nem vagyok jó, nem vagyok jó senkihez,
Hisz csak azzal törődöm, hogy én legyek az első.
Az aranyló fényt keresem
Ez méltányos áldozat.
Az idő nagy részében érzéketlennek érzem magam
Minél lejjebb kerülök, annál magasabbra mászom vissza
És azon gondolkozom miért kell sötétbe burkolóznom a ragyogáshoz?
Felragyog majd tőlem az ég
A legfényesebben ragyogó csillagok
Gyorsan lehullanak és elhaladnak melletted
Kattognak, mint az üres gyújtók
Az idő nagy részében érzéketlennek érzem magam
Minél lejjebb kerülök, annál magasabbra mászom vissza
És azon gondolkozom miért kell sötétbe burkolóznom a ragyogáshoz?
Felragyog majd tőlem az ég
A legfényesebben ragyogó csillagok
Gyorsan lehullanak és elhaladnak melletted
Szikrázva, mint az üres öngyújtók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése