Ne zavarj össze, drága
Az ábrándjaiddal
Sokat ígérő ölelések
Hát nem érted?
Túl kell ezen lépnem
Ide tartozom, ahol
Mindenki érdektelen és senki sem szeret,
Nincs fény, nincs levegő az élethez
A hely neve gyűlölet,
A félelem városa.
Halottnak tettetem magam
Így nem fáj semmi
Halottat játszom
És elmúlik a fájdalom
Néha olyan, mint az alvás
A saját fájdalmaim közé kucorodom
Eggyé válok a kínnal
A szenvedés karjaiba hullom
Cirógat minden gyötrelem.
Játszom a halottat,
Ettől elmúlik a fájdalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése