Lábak! Ne hagyjatok cserben,
Vigyetek a célvonalig
A szívem minden lépéssel egyre több darabra törik
De remélem az út végén
Azt mondják majd enyém vagy.
A város utcáit rovom
Okkal vagy anélkül.
Olyan magányosak a péntek éjszakák
Otthonossá tennéd őket, ha azt mondanám az enyém vagy?
Ahogy mondtam, drága.
Ne szomoríts el, ne ríkass meg
Néha a szerelem kevés, az út pedig egyre nehezebb lesz.
Nem tudom miért,
Csak nevettess meg,
Szálljunk el,
Hosszú az út, de mi kitartunk.
Próbáljuk jól érezni magunkat.
Gyerünk, csinálj valami bolondságot,
Hagyd, hogy vadul csókoljalak a zuhogó esőben
Őrülten a szereted a nőidet.
Találd ki az utolsó szavaid, nem lesz több alkalmad rá,
Mert te és én halálra vagyunk ítélve.
Elvesztem, de magamra találtam,
Látok, de volt, hogy vak voltam,
Össze voltam zavarodva akár egy gyerek
Próbáltam elvenni amit tudtam,
Féltem, hogy nem találok rá
Minden válaszra.
Ne szomoríts el, ne ríkass meg
Néha a szerelem kevés, az út pedig egyre nehezebb lesz
Nem tudom miért
Csak nevettess tovább,
Szálljunk el,
Hosszú az út, de mi kitartunk
Próbáljuk közben jól érezni magunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése