Lana Del Rey - Ride

Életem telét éltem, a férfiak voltak a nyár az életemben, akikkel az úton találkoztam.
Éjszakánként a képzelgéseimmel merültem álomba, táncoltunk, nevettünk és sírtunk.
3 éve már ennek a vég nélkülinek tűnő világ-körüli útnak és egyedül a tőlük kapott emlékek miatt tartottam ki, ezek adtak valódi boldogságot.
Énekes voltam - nem túl népszerű,
Arról álmodoztam, hogy csodás költővé válok, de szerencsétlen események sorozata szétkaszabolta az álmaimat, millió darabra hulltak, akár a szikrázó csillagok az égen - amiktől újra és újra kívántam.
De nem érdekelt, mert tudtam, hogy ahhoz, hogy megtudd mi a valódi szabadság, meg kell kapnod mindent, majd elveszteni.
Amikor az emberek megtudták, mit csináltam, hogyan éltem, azt kérdezték: miért? De nincs értelme olyan embereknek magyarázni, akiknek van otthonuk.
Fogalmuk sincs milyen biztonságot keresni más emberekben - egy otthont, ami bárhol ott van, ahol lehajtod a fejed.
Mindig furcsa lány voltam.
Anyukám azt mondta olyan a lelkem, akár a kaméleon. Nem vezet működő erkölcsi iránytű és stabil személyiségem sincs; csak egy belső határozatlanság, amely oly széles és hullámzó, akár az óceán...
És ha azt mondanám nem így terveztem, hát hazudnék...
Mert azért születtem, hogy a másik nő legyek.
Aki senkihez sem tartozott, aki mindenkié volt.
Akinek semmije nem volt, mindent akart, szenvedéllyel fordult minden új tapasztalat felé,  és megszállottan vágyott a szabadságra - ami végül úgy megrémített, hogy beszélni sem tudok róla, és egy nomád őrület irányába taszított, ami egyaránt elkápráztatott és elszédített.


Az országutat róttam
Lehetsz az apucim
Fehérben és aranyban
A blueséneklés már elavult
Lehetsz a teljes munkaidős kedvesem
Forró vagy hideg

Ne törj le,
Túl régóta utazom
Túl sokat próbálkozom
Egyetlen szép dallal

A nyári szellő madarak hangját repíti felém
Gyorsan vezetek, egyedül vagyok az éjszakában
Próbáltam kerülni a bajt,
de össze vagyok zavarodva.
Szóval csak utazom, utazom.

Fiatalon meghalni és keményen játszani
Így lett apám élete is művészet
Egész nap piálunk és sötétedésig beszélgetünk
Így csinálják a vándormadarak  - vezetnek, míg le nem száll az éj

Ne hagyj most el
Ne mondj búcsút
Ne fordulj el
Ne hagyj itt védtelenül.

Elegem van abból, hogy ilyen kibaszott őrültnek érzem magam
Belefáradtam abba, hogy addig vezetek ameddig káprázni nem kezd a szemem
Ez minden amit tenni tudok, hogy ne menjen el az eszem
Vezetek, csak vezetek.

A tavaszi szellő madarak hangját repíti felém
Gyorsan hajtok, egyedül vagyok az éjszakában
Próbáltam kerülni a bajt,
de össze vagyok zavarodva.
Szóval csak utazom, utazom.

Minden éjjel imádkoztam, hogy megtaláljam a hozzám illő embereket, és végül az országúton találtam rájuk.
Nem volt mit vesztenünk, nem volt mit elérni, nem kívántunk többé semmit, hacsak nem annyit, hogy az életünket olyanná varázsolhassuk, akár egy műalkotás.
Éld gyorsan az életed. Halj meg fiatalon. Légy vad és érezd jól magad.
Hiszek a régi Amerikában.
Hiszek az emberben akivé válni akarok.
Hiszek az országút szabadságában.
És a mottóm még mindig ugyanaz:
"Hiszek az idegenek kedvességében. És ha küzdenem kell magammal utazom, csak utazom."
Ki vagy te?
Ismered a legsötétebb fantáziáid is?
Olyan életet élsz, amelyben átélheted őket?
Én igen. Kibaszott őrült vagyok.
De szabad...